Érdekesség

Kosárlabdaklub
Általános tudnivalók
Legfelsőbb vezető testület: FIBA
Első játék: 1891. Springfield, Massachusetts (USA)
Érintés: Van
Csapat létszáma: 12 és 15 fő
Labda: Kosárlabda

Olimpiai: 1936

Mi is az a kosárlabda?
A kosárlabda egy olyan labdajáték, melyet két öt főből álló csapat játszik. A játékosok célja, hogy a labdát az ellenfél csapatának kosarába dobják, illetve megakadályozzák ugyanebben a másik csapatot.A játéknak nemzetközileg elfogadott szabályai vannak, de ezeknek a szabályoknak több eltérő ága létezik kontinensek, korcsoportok és nemek szerint. Elsősorban teremsport, de szabadtéri változatai is ismertek (például streetball – utcai kosárlabda). Ezeknek teljesen eltérő a szabályai, mint az NBA (National Basketball Association - Nemzeti Kosárlabda Szövetség) vagy a FIBA (Fédération Internationale de Basketball – Nemzetközi Kosárlabda Szövetség) előírásai szerint Európában is leginkább játszott változatnak.A kosárlabdát sebessége és variációs lehetőségei a nézői számára is rendkívül látványossá teszik, ezért napjainkra az egyik legnépszerűbb sportággá vált világszerte. Az NBA eltérő szabályokkal rendelkezik, mint az általunk megszokott kosárlabda. Az NBA csapataiban vegyesen vannak az egész világból játékosok. Az NBA az egyéni játékról és a látványos (szabályokkal nem ütköző) trükkökről, dobásokról és nem utolsósorban zsákolásokról híres, míg a kosárlabda öreg kontinensen játszott változatára inkább a csapatjáték, az összjáték jellemző.

A játék története
A kosárlabda egyik ősnek tekinthető labdajátékot az amerikai bennszülöttek játszották. A maják és az aztékok változatában egy falra erősített fém gyűrűn kellett átütni a csapattagoknak egy golyót. A maják játéka kegyetlen volt: a vesztes csapatot feláldozták az isteneknek... A kosárlabdához hasonló játékokat már évszázadok óta játszanak; a legrégebbi ismert változata a „pok-ta-pok”, amelyet 3000 évvel ezelőtt a mexikói olmékok játszottak. A mai játékot 1891-ben alakította ki a kanadai Dr. James Naismith - az USA-beli YMCA iskolában (Massachusetts). Célja az volt, hogy felkeltse tanítványai érdeklődését a sport iránt. "A véletlen segített: egy, a terem sarkában álló őszibarackos kosárba dobta a labdát, amikor hívatták. Visszatérve látta, hogy tanítványai az unalmas gyakorlatok helyett a kosárba való dobálással próbálkoznak. Megtetszett neki az ötlet, és két héten belül elkészült a játék tervezete."
Naismith a játék megalkotásakor öt alapelvből építkezett: a játékot gömbölyű labdával, kézzel játsszák; a játékosok ne szaladhassanak a labdával; a játékosok mozgása a pályán ne legyen korlátozva; ne legyen durva érintkezés; a labdát vízszintesen elhelyezett kapuba, a játékosoknál magasabbra kelljen dobni.
A „kapu” céljára egy barackos kosár szolgált az iskola tornatermének erkélyére szerelve, mely 10 láb (3,05 m) magasan volt – a mai napig nem változott ez a magasság. Az első, 1891 december 21-én megrendezett mérkőzésen a portás feladata volt egy létrán ülve, hogy gól esetén kivegye a játékra használt futball-labdát a kosárból. Ezt csak egyszer kellett megtennie, hiszen a mérkőzés végeredménye 1-0 lett. A mérkőzéseket a mai játéktér kb. felének megfelelő területen játszották.
Az első szabályzat 13 pontja 1892 január 15-én jelent meg a Triangle magazinban Új Játék címen. A „kosárlabda” kifejezést Naismith egyik diákja találta ki. A YMCA – Young Men's Christian Association – gondozta a szabályokat, s hálózata révén a kosárlabda nagyon gyorsan elterjedt.
Kezdetben a büntetődobást két kézzel ejtve dobták, most már viszont külön technika van mindenféle dobásnak. Például: ziccerdobás, tempódobás stb.

Néhány játékszabály

•     A kosárlabda lepattintása (labdavezetés) nélkül a labdával nem lehet három lépésnél többet haladni. Ha ezt a játékos nem tartja be, akkor lépéshibát ítélnek ellene, és az ellenfél folytathatja a játékot.
•     A másik ehhez hasonló szabály az, hogy ha a játékos befejezi a labdavezetést, akkor nem kezdheti azt újra, mert az „kétszer indulás”, és az ellenfél kapná meg a labdát.
•     A kosárlabdázás alapvetően érintkezés nélküli játék. Ha az ellenféltől valaki kosarat akar szerezni, és ezt mi meg szeretnénk akadályozni, akkor nem szabad megütni a kezét, meglökni, ütközni vele stb.
•     A 3 pontos vonalon kívüli kosár három pontot ér, ezt távoli dobásnak nevezzük, a vonalon belüli pedig kettőt ér, ezt középtávoli vagy – ha a büntetőterületen belülről történik, akkor – közeli dobásnak nevezzük.
•     Ha valakit dobás közben faultolnak (szabálytalankodnak vele szemben), de a dobó bedobja a labdát, akkor ért a kosár, és plusz 1 büntetődobást végezhet el, míg ha nem ment be a labda, akkor annyi büntetődobás jár neki, ahány pontos (2 vagy 3) volt a dobási kísérlete.
•     Magyarországon (a FIBA szabályai szerint) 5 személyi hiba után a játékost le kell cserélni, és nem térhet vissza a játéktérre, az NBA-ban 6 személyi hibával lehet kipontozódni (ott azonban 4x10 helyett 4x12 perc a játékidő).
•     Ha a támadó csapat a félpályán átvitte a labdát, azt már nem szabad visszavinni a védő térfélre, mert az visszajátszás, és ilyenkor az ellenfél kapja meg a labdát. Ahhoz, hogy a támadótérfélre átvigye a labdát, a csapatnak 8 másodperc áll rendelkezésére (az NBA-ben 10).
•     Egy labda akkor van kinn, hogyha az alapvonalon vagy az oldalvonalon kívül lepattan, vagy olyan játékost vagy tárgyat érint, aki/ami szintén kint van. Ha nem pattan le vagy rájuk, és vissza tudják juttatni a pályára, a játék folytatódhat. Nagyjából ugyanez érvényes a visszajátszásra a középvonal tekintetében néhány eltérés mellett.
•     Ha egy játékos felugrik labdával a kezében (például dobáshoz), de úgy esik vissza a földre, hogy még mindig a kezében van a labda, akkor az lépéshiba (ez alól kivétel, ha egy lábon vagy felugrás után egy lábra érkezve kapta meg a labdát, mert ilyenkor erről a lábáról felugorhat, és leérkezhet páros lábra, de ilyenkor már nem sarkazhat).
•     A támadó játékos nem tartózkodhat (az NBA-ben a védekező játékos sem) a büntetőterületen (a gyűrű alatti – esetlegesen – festett zóna) belül egyhuzamban 3 másodpercnél tovább. Ha ezt megteszi, a labdát elveszik a vétkes játékos csapatától.
•     A támadó csapatnak 24 másodperce (támadóideje) van, hogy kosárra dobjon. Ha lejár a támadóidő, elveszítik a labdát. A támadóidő újraindul, ha a labda érinti a gyűrűt, de ha csak palánkot ér a labda, az óra megy tovább.

Méretek
A kosárlabdapálya a nemzetközi játékokon 28 m × 15 m méretű, az NBA-ben (Nemzeti Kosárlabda-szövetség) ez 29 m × 15 m.
A FIBA alá tartozó mérkőzéseken a pálya felfestése – több szabály mellett – 2010. október 1-jétől változik. A szigorított (büntető)terület alakja az eddigi trapéz helyett téglalap lesz, a hárompontos vonal fél méterrel távolabb, 6,75 méterre kerül a gyűrű középpontjának talaj vetületétől. Létrejön az ún. no-charge terület, akárcsak az NBA-ben.
A gyűrű 3,05 m (10 láb) magasan van a földtől. Szinte kivétel nélkül a bajnokságokon és a nemzetközi játékon ez az elfogadott méret, mióta a játék megszületett, csak a legkisebbek gyűrűjét helyezik időnként alacsonyabbra. A gyűrű belső átmérője 450–459 mm között van.
A palánk téglalap alakú, 180 centiméter széles és 105 centiméter magas. A játéktér fölé 1,2 méter mélységben nyúlik be. Az alsó részüknek és az oldaluknak párnázottnak kell lennie. A palánktartó állványnak is párnázottnak kell lennie. A kosár gyűrűből és hálóból áll. A gyűrű a palánk előtt van 15 centiméterrel, nyomásra billenőnek (10-30°) kell lennie.