Korán volt, mikor vették a lányok a fáradtságot, és lenyomták az ébresztőórájukat. Csak egy valami inspirálta őket arra, hogy felkeljenek. Új városba fognak költözni a minap, Tokióba, és még időben be kell pakoljanak, mert a délutáni órákban fog megérkezni a költöztető.
Kaori Daichi félrehajtotta a takaróját az ágyán, és kiszállt alóla. Máris megcsapta a hűvös szellő, ami miatt kirázta a hideg, s képtelen volt magára rántania a paplanját, hogy tovább melegítse őt az. Gyorsan kapkodta a tekintetét, egy valamit keresve, a halványkék bundás papucsát. Miután megtalálta és belebújt, kicsoszogott a fürdőszobába, hogy megmossa az arcát.
A szomszéd szobában, Hijori Daichi úgyszintén lassan tápászkodott ki az ágyából. A tegnap este kitett ruhát kereste a szemével, amit mára szánt. Megtalálva a fontosnak bizonyuló kellékeket, felöltözött, majd kiment a fürdőbe, hogy felfrissítse magát.
Annak ellenére, hogy régóta élnek itt, még nem annyira szokták meg, sem a környezetet, sem a lakást, amin az Apjukkal együtt osztoznak. Egy dolog hozta őket hármukat ide, az új dolgok felfedezése, meg persze az Apukájuk vadonatúj munkahelye. A lányok azonban nemigen találtak semmi olyat, ami igazán felkeltette volna az érdeklődésüket.
Két napja történt ebben a családban, hogy kiderült az igazság, s ezért határozták el magukat, hogy ott hagyják az Apjukat.
Két napja történt ebben a családban, hogy kiderült az igazság, s ezért határozták el magukat, hogy ott hagyják az Apjukat.
A mosakodás után Hijori egyszerű lófarokba fogta a haját, míg húga, Kaori kiengedve hagyta. Felöltözve jelent meg nővére küszöbén, melegítő nadrágot és egy sima fehér pólót viselt. Öltözködés után a konyhába mentek, hogy bekapjanak valamit reggelire, ha már elhatározták, hogy költözni fognak. Általában alig van valami a hűtőben, ebből kifolyólag alig szoktak enni valamit. Miközben leültek az asztalhoz, ahol mindig közösen szoktak étkezni az Apjukkal, Hijori kinézett az ablakon: – Esik... – jegyezte meg reszelős hangon, mire Kaori is ablak felé fordult, s kibámult rajta.
Kaori testtömege alig érinti a ötven kilogrammot, erre még rádob a magassága is. Nem valami magas, de annál gyorsabban tud mozogni és erre nem csak ő maga jött rá. Hiszen öt éven keresztül tagja volt egy focicsapatnak, amiben igazán jó csatárként játszott. Annak ellenére, hogy a nővére ki nem állhatja a futballt... Kaori-hoz híven megunta a sportot, és ott hagyta a csapatát.
Hijori Daichi-t a legjobb kosárlabdások közé sorolhatjuk. Az Ötök aduászaként volt ismert, 9 éve alapította a kosárlabdacsapatot azért, hogy ők legyenek Európa legjobbjai. Az angol időjárást kihasználva elég embert talált egy fedett pályán, hogy elsősorban induljanak kisebb mérkőzéseken. De nem ment ám minden felhőtlenül, hiszen a csapattagok nem akarták elfogadni Kapitányként, sem pedig edzőként. Hijori eltökéltségét látván rájöttek, hogy nála jobb Kapitányt el sem tudnának képzelni maguknak. A hegyi-beszédét meghallgatva kialakult egy edzési terv - meg persze a bizalom -, amit a srácok tisztességesen betartottak. A lány nem akart rájuk erőltetni semmit, de tudta, hogy mindnyájan szeretik a kosárlabdát, hát akkor miért ne menjenek versenyekre?
Az első mérkőzésük egy selejtező volt, amit meg is nyertek és bejutottak a Nyári Kupa elődöntőjébe. Sorra nyerték a mérkőzéseket, mígnem ők lettek Európa legjobbjai, majd oszlott a csapat. Hijori az elején megbeszélte velük, hogy a csúcson abba fogják hagyni a játékot, és visszavonulnak egy kis időre.
A Daichi család egy évvel később költözött vissza Japánba, Jokohamába. Már 4 éve jöttek haza, de a lányok újra költözni kényszerülnek.
Kaori testtömege alig érinti a ötven kilogrammot, erre még rádob a magassága is. Nem valami magas, de annál gyorsabban tud mozogni és erre nem csak ő maga jött rá. Hiszen öt éven keresztül tagja volt egy focicsapatnak, amiben igazán jó csatárként játszott. Annak ellenére, hogy a nővére ki nem állhatja a futballt... Kaori-hoz híven megunta a sportot, és ott hagyta a csapatát.
Hijori Daichi-t a legjobb kosárlabdások közé sorolhatjuk. Az Ötök aduászaként volt ismert, 9 éve alapította a kosárlabdacsapatot azért, hogy ők legyenek Európa legjobbjai. Az angol időjárást kihasználva elég embert talált egy fedett pályán, hogy elsősorban induljanak kisebb mérkőzéseken. De nem ment ám minden felhőtlenül, hiszen a csapattagok nem akarták elfogadni Kapitányként, sem pedig edzőként. Hijori eltökéltségét látván rájöttek, hogy nála jobb Kapitányt el sem tudnának képzelni maguknak. A hegyi-beszédét meghallgatva kialakult egy edzési terv - meg persze a bizalom -, amit a srácok tisztességesen betartottak. A lány nem akart rájuk erőltetni semmit, de tudta, hogy mindnyájan szeretik a kosárlabdát, hát akkor miért ne menjenek versenyekre?
Az első mérkőzésük egy selejtező volt, amit meg is nyertek és bejutottak a Nyári Kupa elődöntőjébe. Sorra nyerték a mérkőzéseket, mígnem ők lettek Európa legjobbjai, majd oszlott a csapat. Hijori az elején megbeszélte velük, hogy a csúcson abba fogják hagyni a játékot, és visszavonulnak egy kis időre.
A Daichi család egy évvel később költözött vissza Japánba, Jokohamába. Már 4 éve jöttek haza, de a lányok újra költözni kényszerülnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése